
Történet
Az 1972-es müncheni olimpiai játékok idején egy amerikai sportközvetítő stáb bekapcsolódik az izraeli sportolókat érintő túszválság tudósításába. Feladata a versenyek közvetítéséről egy gyorsan kibontakozó rendkívüli helyzet követésére változik, miközben minden új fejlemény következményekkel jár az események középpontjában álló emberek és a távolról figyelő közönség számára.
Az élő, nemzetközi közvetítés feszült közegében játszódó Szeptember 5 azt vizsgálja, hogyan dolgoznak az újságírók, amikor az események gyorsabban alakulnak, mint ahogy a kialakult eljárások követni tudnák őket. A stábnak hiányos információkkal, a közvélemény intenzív figyelmével és azzal a felelősséggel kell megbirkóznia, amely egy válság bemutatásával jár a világ előtt. A történelmi dráma feszültségét a sport látványossága és az azonnali, körültekintő tudósítást követelő válság ütközése adja.
Áttekintés
A Szeptember 5 a drámát, a thrillert és a történelmi filmet ötvözi egy olyan összpontosított történetben, amely a müncheni játékok idején példátlan helyzettel szembesülő médiaprofesszionálisokat követi. A film a televíziós produkció közegét és az olimpiai helyszínt ugyanabba a feszült elbeszélésbe helyezi, kontrasztot teremtve a sport előre meghatározott ritmusa és a túszválságot övező bizonytalanság között.
A német–amerikai koprodukció közelről mutatja be azokat, akiknek a friss eseményeket közérthető tájékoztatássá kell alakítaniuk. A történet központi feszültsége abból fakad, hogy meddig terjednek az ismeretek határai, milyen sürgető az, amit közölni kell, és milyen emberi ár húzódik a világ nézőihez eljutó képek mögött. Ahelyett, hogy széles perspektívában mesélné újra a történelmet, a film a televíziós stáb tapasztalatára összpontosít, miközben az megpróbálja megérteni és közvetíteni a válságot.
Szereplők és karakterek
A filmben Benjamin Walker, Leonie Benesch, Ben Chaplin, Peter Sarsgaard és Zinédine Soualem látható. Az együttes középpontjában a közvetítő stáb és a tudósításban részt vevő szakemberek állnak, így a film figyelme azokra az újságírókra és médiamunkásokra irányul, akik rendkívüli nyomás alatt kénytelenek döntéseket hozni.
A középpontban a kollektív felelősség, a szakmai ítélőképesség, valamint a kibontakozó tragédia szemtanújává válás és annak a nyilvánossággal való megismertetése közötti nehéz kapcsolat áll.















































